Én azt hittem, hogy a balszerencséből már megkaptam az idei adagot. A mai nap után már biztos vagyok benne, hogy igen! Voltunk vásárolni a "tekosz"-ban. Szilárd nevezte így régebben, ma már szépen mondja, de nem tudom szabad-e leírni... Matykómmal a savanyúságokat nézegettük és örültünk, hogy lehet kapni pl halapenot. Aztán észrevettük a pepperonit. Tulajdonképp, azt még meg is ennénk. Nosza, nyúltam az üvegért, ami szépen határozottan várt a sor elején. De nem szólt, hogy a tetejét valaki klasszul lecsavarta.... gyakorlatilag fél üveg borult a bal oldalamra... Majdnem elsírtam magam. Mintha vizespóló verseny lett volna. Eladót nem találtam hirtelen. A férjem megnézte az üveget, az a szerencsétlen már elég régóta állhatott ott lecsavart tetővel, már feketedett és párolgott is belőle. Egy takarítónőt találtam. Aki nagyon kedves volt. Sőt, Marisom után eddig a legkedvesebb és legnormálisabb dolgozója az áruháznak. Azonnal jött takarítani, megköszönte, hogy szóltam. Viszont reklamálni nem tudtam sehol, aztán belegondolva, talán jobb is. Még kifizettették volna a savanyúságot és a takarítást is. Nagyfiam rendkívül lovagiasan rámterítette a felsőjét. És vásároltunk tovább. Igyekeztem méltósággal és kellő határozottsággal viselni ezt a furcsa új illatot. Szerencsére nem találkoztunk ismerőssel. Az idegenek meg nem zavarnak. Ezen is túlvagyok! Vígasztal, hogy holnap remek délutánom lesz: találkozom a gyöngyös-blogos csajokkal és gyöngyözünk, pletyizünk... Azt hiszem nemcsak rámfér - meg is érdemlem végre, hogy totál kikapcsoljak akár pár órára is.
1 megjegyzés:
Részemről igyekszem a jó hangulatról gondoskodni! Valahogy így hét vége felé Rád jár a rúd! Nem vetted észre? Ez ellen tenni kell valamit! Holnap kitaláljuk!!!! Egy cseppet se félj!
Megjegyzés küldése