És ismét ibolya...

 Ez az adag most nem almalével készült. Az almát daraboltam és sűrű lekvárt főztem. Az ibolyákról elkezdtem leszedegetni a szirmokat, hogy csinibb legyen a lekvár. De félidőben feladtam. Nagyon macerás és most nem bírtam. Így is csodaszép és nagyon finom.

Lefényképeztem napfényben is... olyan, mintha tündérkék lennének benne.

A legkedvesebb virág

 Csodálatos! Mind az udvaron szedegettem. Szeretem az illatát.

 Gondoltam valahogy átalakítom az illatot ízzé....

 Ez az adag nagyjából így készült. 

Hozzávalók: kb egy liter 100 %-os almalé, a fenti ibolyák, egy citrom, egy tasak dzsemfix almához, kb 300 gr cukor.

 Az almalét meg kellett kóstolni a biztonság kedvéért - finom volt. És főleg édes, így az előírt mennyiségnél kevesebb cukrot tettem bele. A citromot filéztem, a héját reszeltem. Szóval. Az ibolya kivételével mindent beletettem egy fazékba és forrás után három percig főztem. Ekkor beleszórtam a virágokat, átkevertem. Majd az előkészített üvegekbe töltöttem. Szép lassan hűlt ki és szép lassan lett zselé. Kellemes az íze, de később fog összeérni rendesen. Majd írom.

fügelekvár - az első idei befőzés

A gyümölcs a fagyasztóból van. Tavaly nem volt túl bőséges a termés. Kétnaponta érett be kb három füge. Őket gondosan fagyasztgattam. Én nem szeretem nyersen. És aszalva sem. Csak lekvár formájában. Nem igazán tudom megmagyarázni, ez van. De a lekvár isteni finom lett. A gyümölcstálban találtam vérnarancsot, narancsot és pár mandarint - ezeket mind kifiléztem és hozzátettem. Jó ötletnek bizonyult. 

Medvehagyma mindenbe....

 Nagyon szerencsés vagyok, hogy a közelemben sok található... még anyu kertjében is sok medvehagyma van. Itt fent a mai reggelim látható: sonkaszeletet tettem egy muffin formába, beleszórtam némi medvehagymát, ráütöttem egy tojást és megsütöttem. De simán rántottába is teszek. Vagy sós palacsintába. Vagy szendvicsre....

 És persze a szinte már kötelező pogácsa.