2010. június 29., kedd

Maszkok


Nem túl jó a kép...

Júniusban sok kreatív foglalkozást tartottam az egyesületnek. Matyim állandó résztvevő volt. És szinte mindig maszkokat festett. Sok van már az ajtón. De nem engedi, hogy eladjam vagy bármi egyéb módon csökkentsem a számukat. Végülis, nekem is tetszenek!

Szinte kötelező a családban!




Én már gyárilag is tudtam pálcikával enni. Matykóm is kicsi korában megtanulta. Karcsim nemrég kezdte, amióta Kínába röpköd. De Szilárd úrfiról nem gondoltam volna... Egy félbetört saslik pálcát megfogott és mint aki mindig ezt csinálta, elkezdett vele enni. Jó, még nem profi, de kezdetnek szuper! Jókat vigyorgott közben. Jó, hogy fényképeztem, nem igazán akarta senki elhinni.

A nagyfiam




Vadmotoros







Délutáni alvás







Délután még nem rendszeres az alvás. Néha csak eldől és alszik.

A tasakos leves sehol sem az igazi...







Férjem hozta Taiwanról. Nagyon szeretem a kínai csípős-savanyú levest, azt ami az éttermekben is van. Néha annyira finom! Régebben lehetett valami paszta félét venni és sok friss zöldséggel isteni levest főztem belőle. Amióta nem találom, kísérletezgetek a levessel... Majd felteszem az eddigi legjobbat. De vissza a tasakhoz. Szóval, nálunk is ismert márkájú, ezért vette meg a drágám. Az elkészítést tippeltem: forró vízben elkeverni és főzni, ahogy a többi tasakost. Az eredmény külsőre nem is lett rossz. Viszont. Az illata, vagyis ez már szag volt... Képzeljetek el egy lovarda közepén lévő, egy hete érlelődő kelkáposzta főzeléket pörkölttel. Most túl finom voltam. Borzalmas volt! Az íze még annyira nem is, de az evésből nem tudom az orromat kihagyni!
Van még egy kipróbálásra váró kínai pasitól származó receptem. Karcsim személyesen kapta. Majd írom...

Régóta tud ám villával enni!







A fiúk


2010. június 28., hétfő

Rebarbara pite


Én már kicsi koromtól ismerem a rebarbarát. Anyu kertjében évről évre megjelennek a hatalmas levelek és a hozzá tartozó isteni szárak. Anyu sokat sütött belőle. De már én is használom... Szoktam eperrel lekvárt főzni és ezt a pitét is szeretjük. A receptje egyszerű: a 10-20-30-as omlós tészta (10 dkg cukor, 20 dkg vaj és 30 dkg liszt). Én persze még hozzáadtam kb négy evőkanál darált diót, egy tojás sárgáját (fehérjét nem szabad!), vaníliát és volt a hűtőben egy kis maradék vaníliás joghurt - azt is belekevertem. Nagyon klassz lett. A formát kibéleltem a tésztával, megszórtam darált keksszel kicsit. A rebarbarát tisztítás után daraboltam és sűrű cukorszirupban megpároltam. Most egy kicsit túl is főtt, ettől krémes lett a töltelék, de így is jó volt. A masszát a tésztára kentem és megszórtam mandulával és ha lett volna itthon barna cukor, akkor azzal is. A sütőbe tettem és addig sült, amíg a széle szépen megbarnult. Nagyon jó volt!!!! És már ki is találtam, hogy hol lesz saját rebarbarám az udvaron...

2010. június 19., szombat

Elszálltak a kék és a fehér lufik.....

Vagyis évzáró volt Matykó sulijában... vége a tanévnek. A lufik pedig tényleg repültek. Az a szokás, hogy a hetedikesek az évzáró vége felé megjelennek egy csomó kék és fehér lufival és minden ballagó nyolcadikos kap egyet. Aztán valami szép zenére kiballagnak és közben elengedik a lufikat. Amikor elsőben ezt láttam, nem voltam felkészülve.... egy számomra nagyon kedves dal (Over the rainbow) ment és arra vonultak ki. Én meg csak bámultam a levegőben szálló lufikat... és hááát kissé elérzékenyültem. Tudom ciki, de potyogtak a könnyeim. Ezt meg sem lehet magyarázni... Idén rutinosan hatalmas napszemüveggel védekeztem. De olyan béna szám volt, nem is sírtam.
Megkaptuk a bizonyítványt is. Tesi 4es, minden más 5ös lett Matyinak. Sőt, angolból és németből dícséretet is kapott. Nagyon büszke vagyok rá!!!! Mi is búcsúztunk a tanító nénitől. Hiszen már ötödikes lesz. Hamar elment ez a négy év. És szerencsések voltunk, mind a sulival, mind Klári nénivel!!!!
Most már leszek többször. Az június túl eseménydús és igen netszegény volt eddig!