Ezen a linken egy jó játék leírása és a lehetőség, hogy beszállj!
Feladat is van: szakácskönyvet bemutatni. Nos, az enyém/enyémek a képen. Dél-Dunántúlon mindenki ismeri a Naplót. Ez a napilap szervezett egy receptversenyt az olvasóinak. Aztán évről évre azóta is...
Akkor most térben és időben máshová utazunk. Beiratkoztam egy iskolába, vadászati témájú... Egyedül voltam a fiúk között és egyedül voltam gyakorlati tapasztalatok nélkül. És kellett egy szakdolgozatot írni... Mivel másolni nem szerettem volna, tanáromtól kértem ötletet. És kaptam: tőlem egy szakácskönyvet is elfogad! Azóta is hálás vagyok neki!!! Komoly kutatómunkába fogtam: vadhúst szereztem, recepteket, infot, cikkeket olvastam és nekiálltam. A téma: vadhúsfeldolgozás lett, lövéstől a tányérig végigkövettem az utat. A fiúk egy kísérletemnél gyakorlatilag kinevettek. És ekkor jön össze a két szál: ezzel a mulatságos recepttel beneveztem a receptversenyre. Egy recepttel is lehet nyerni... nagyon büszke voltam magamra, hogy a vadételek kategóriában nyertem. Mert ugye vadászok közt dolgozva, mindig is szerettem volna valamit tenni én is, hogy az egész vadászatot másképp is lássa a világ. A vadhús pedig közös nevező!!! Szeretitek? Azelőtt én sem bírtam, de inkább csak nem ismertem. No. Akkor vissza a feladathoz. A receptversenyen összegyűlt recepteket pécsi éttermek szakácsai tesztelték, megfőzték. Ők választották ki a könyvbe kerülőket is. Jáj, a történet vége nem lesz túl jó... de az is hozzátartozik. Szóval, nagyon szimpatikus volt a kezdeményezés. Helyi emberkék, helyi ételekkel szerepeltek benne. Tényleg érezhető volt, hogy ezek a fotókon lévők otthonában gyakran készített fogások, sütemények voltak. Olyan jó volt. Igazi használható ötletek, helyi alapanyagokból. Ezt Marika nagyon szereti. Utána még két könyvbe is bekerültem saját receptjeimmel. Mindig többször készített, saját turpisságokkal készült ételek receptjeit küldtem be. Aztán a harmadiknál már érezhetően változni kezdett a dolog. Egyre több olyan recepttel találkoztam, amit szinte szó szerint olvashattam gasztroblogokban.... És amikor a saját fülemmel hallottam egy csajtól, hogy ő is benne van, pedig a netről másolt... És büszke volt rá! Csak nem fog főzőcskézni, mikor a neten kipróbált remek leírások vannak!!!! Itt feladtam. Nem is írtam nekik többet. Viszont ez a három könyv azóta is kedvenc. Ezek még olyan jók. Jó érzés volt a család nőtagjainak a karácsonyfa alá tenni. Ezen kívül még van ám szakácskönyvem. Ha gondoljátok, kezdjünk el néha bemutatni egy-egy arra érdemeset!!! Gasztroblogger ugyan nem vagyok, de benne lennék! Kati, köszönöm a lehetőséget a sok beszédre.... :)))
3 megjegyzés:
Marika, természetesen nem gasztrobloggerek is nevezhetnek:) Köszönöm "a sok beszédet", jó volt olvasni téged. Gratulálok azokhoz a bizonyos receptekhez, amelyek megjelentek a három könyvben.
Igen közel állnak a szívünkhöz azok a könyvek, vagy bármilyen más dolgok, amelyekben a mi kezünk munkája is benne van. Nekem is jelentek meg receptjeim az Erdélyi Konyha 2012-es Kalendáriumában, meg a húsvéti különkiadásukban is, és én is olyan jó érzéssel ajándékoztam anyukámnak, lánytestvéremnek, anyósomra menendőnek, barátnőmnek. De csakis saját recepteket küldtem be. Sajnos nagyon sokan pofátlanok lettek a mai világban.
Köszönöm, hogy megmutattad ezt a három szép könyvet, hogy velem ünnepelsz, játszol:) És jó ötlet az időnkénti szakácskönyv ajánló, én is gondoltam rá, csak nekem még kevés a szakácskönyvem:)
Imádok főzni, sütni. Legjobban a sütiket szeretem csinálni!:)
Érdekes történet, jó volt olvasni! :)
Megjegyzés küldése