Apus hazajött. Ennek mindannyian örültünk, a fiúk különösen! Érdekesek az élmények.... Szerintem majd szervezünk valami beszélgetést, ahová bárki eljöhet. Eddig azt hittem, szeretem Kínát és mindenképp látni akarom. Gimiben tanultam kínaiul. Akkor még nem volt kínai bolt nálunk, és kínai emberkéket is alig láttunk. Jó régen volt. Szóval, csak a misztikum, a különlegesség jutott el hozzám. Még vonatjegyem is volt a Transszibériai Expressre. Csak pont akkor kitört a forradalom a Tienanmen téren... (mondom, hogy régen volt). Na, jó, most is kíváncsi vagyok rá, megnézném. Csak nagyon kiábrándító volt amit drágám mesélt. Két hétig volt kint. Ez idő alatt a szálloda és a gyár közötti úton mozgott. Néha taxival, ritkábban gyalog. A szmog, a kosz, a bűz, az mind ott van, ahogy a hírekből hallható. És az ételek sem olyanok, mint ahogy azt mi itt ismerjük. Én a gimi óta sütök-főzök kínai ételeket. Több wokom is van. A család is szereti. Még Matykó is megtanult pálcikával enni. Én gyárilag tudtam... komolyan, mikor először a kezembe vettem már jól használtam. No. Összességében a vonzalom még megvan, csak új információkkal lettem gazdagabb.
Amúgy hihetetlen, de amint Karcsi hazaért, megjavult minden. Pl a fényképezőgép. Semmit sem csinált vele, csak bekapcsolta és működött. Szóval, hamarosan jönnek a fotók a kismanóról, halloweenről, ételekről és a gyöngyökről is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése