Tényleg az volt. Szombaton Sziszikém nagyon nyűgős volt. Folyton sírt. Drágám pedig kitalálta, hogy ne kelljen főznöm, grillezzünk. Jól hangzik, csak egész délelőtt pácoltam a husit, cukkinit. Salátákat gyártottam. Aztán az egészet úgy egy óra alatt lezavartuk. Végülis jó volt. Aztán gyorsan készülődni kezdtünk a beígért hatalmas viharra. Szerencsére annyira mégsem volt nagy az a vihar. Viszont se net, se tv... A fiúk elkezdték a Mátrixot nézni. Estére a Közösségi házban kellett volna lennünk. Az új bogrács avatására szerveztek avató vaddisznó pörkölt főzést. Kiscsibém nem így gondolta... 5-kor elaludt és aludt és aludt.. 8-ig. Addigra a nagy és apa is kiterültek. Aztán fél kilenckor csöngetett Eszti barátnőm, hogy még van a buli, nem megyünk? Sziszit gyorsan becsomagoltam és felsétáltunk. Klassz volt. Kicsit megkényeztették a babust és jól kifáradva hazamentünk. Szilárd végigrötyögte az utat hazafelé... a sáros, latyakos úton nehéz volt cipelni, egyensúlyban maradni. De jót mulattunk! A pörköltet sajnáltam, mert bizti finom volt. Egy ilyen főzöcskézés csupa móka. Sajnálom, hogy kimaradtam belőle... ez az egész egyesületesdi-közösségi házasdi remek lehetőség arra is, hogy a felnőtt még játszhasson kicsit. Végül Szilárdom nagyon hamar elaludt és egész éjjel is szunyikált, ma pedig mosolygós volt és csupa bűbáj. Ja, még az is hozzátartozik, hogy tegnap Szilárdnak hatszor is sikeres volt a nagy barna hadművelete...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése