Maszkok

Nem túl jó a kép...

Júniusban sok kreatív foglalkozást tartottam az egyesületnek. Matyim állandó résztvevő volt. És szinte mindig maszkokat festett. Sok van már az ajtón. De nem engedi, hogy eladjam vagy bármi egyéb módon csökkentsem a számukat. Végülis, nekem is tetszenek!

Szinte kötelező a családban!

Én már gyárilag is tudtam pálcikával enni. Matykóm is kicsi korában megtanulta. Karcsim nemrég kezdte, amióta Kínába röpköd. De Szilárd úrfiról nem gondoltam volna... Egy félbetört saslik pálcát megfogott és mint aki mindig ezt csinálta, elkezdett vele enni. Jó, még nem profi, de kezdetnek szuper! Jókat vigyorgott közben. Jó, hogy fényképeztem, nem igazán akarta senki elhinni.

A nagyfiam

Vadmotoros

Délutáni alvás

Délután még nem rendszeres az alvás. Néha csak eldől és alszik.

A tasakos leves sehol sem az igazi...

Férjem hozta Taiwanról. Nagyon szeretem a kínai csípős-savanyú levest, azt ami az éttermekben is van. Néha annyira finom! Régebben lehetett valami paszta félét venni és sok friss zöldséggel isteni levest főztem belőle. Amióta nem találom, kísérletezgetek a levessel... Majd felteszem az eddigi legjobbat. De vissza a tasakhoz. Szóval, nálunk is ismert márkájú, ezért vette meg a drágám. Az elkészítést tippeltem: forró vízben elkeverni és főzni, ahogy a többi tasakost. Az eredmény külsőre nem is lett rossz. Viszont. Az illata, vagyis ez már szag volt... Képzeljetek el egy lovarda közepén lévő, egy hete érlelődő kelkáposzta főzeléket pörkölttel. Most túl finom voltam. Borzalmas volt! Az íze még annyira nem is, de az evésből nem tudom az orromat kihagyni!

Van még egy kipróbálásra váró kínai pasitól származó receptem. Karcsim személyesen kapta. Majd írom...

Régóta tud ám villával enni!