Elszálltak a kék és a fehér lufik.....

Vagyis évzáró volt Matykó sulijában... vége a tanévnek. A lufik pedig tényleg repültek. Az a szokás, hogy a hetedikesek az évzáró vége felé megjelennek egy csomó kék és fehér lufival és minden ballagó nyolcadikos kap egyet. Aztán valami szép zenére kiballagnak és közben elengedik a lufikat. Amikor elsőben ezt láttam, nem voltam felkészülve.... egy számomra nagyon kedves dal (Over the rainbow) ment és arra vonultak ki. Én meg csak bámultam a levegőben szálló lufikat... és hááát kissé elérzékenyültem. Tudom ciki, de potyogtak a könnyeim. Ezt meg sem lehet magyarázni... Idén rutinosan hatalmas napszemüveggel védekeztem. De olyan béna szám volt, nem is sírtam.

Megkaptuk a bizonyítványt is. Tesi 4es, minden más 5ös lett Matyinak. Sőt, angolból és németből dícséretet is kapott. Nagyon büszke vagyok rá!!!! Mi is búcsúztunk a tanító nénitől. Hiszen már ötödikes lesz. Hamar elment ez a négy év. És szerencsések voltunk, mind a sulival, mind Klári nénivel!!!!

Most már leszek többször. Az június túl eseménydús és igen netszegény volt eddig!

Nem leszek...

Valószínüleg holnaptól max. egy hónapig nem lesz netünk. Szóval, semmi extra oka nem lesz a hallgatásnak. Azért írhat bárki, néha csak hozzájutok valami kis nethez....

Víz, víz, víz...

Kicsi kübli vízzel van tele. Bizony. A kínai légijáratokon adják a menükhöz. Vicces. Karcsim hozott nekünk egyet megmutatni. Érdekessége, hogy a vízhez nehéz hozzájutni. A tépős tető nem szakad ugyanis. A következő módon nyitottuk ki: villával erősen belebökni, majd késsel körbevágni, végül pohárba önteni. Ez itthon ok, de a repülőn!!?? Egyébként finom tiszta víz.

Whatever Lola wants.....

Youtube-on keressetek rá (whatever Lola wants 3 dance). Szóval, a filmet szeretem. És végre ismét elkezdtem. Táncolok, mozgok, alakulok. Remélem, legalábbis. Egyszerűen kell. Mert ugye van mit alakítanom. Hiába, szülés és már nem vagyok az a kifejezetten mai csirke. Ismét előkaptam a kendőket és rázok. Majd meglátjuk, illetve még csak én láthatom...

Csokinyúlnak annyi!!!

Mailt ír apának

Amíg apa Kínában volt, többnyire mail-ben kommunikáltunk. Mert ez a drága laptopi persze akkor romlik el, amikor apus nincs itthon.

Május 1.

Tegnap egy kis munkával ünnepeltünk. Itt Üszögön, minden évben megszervezzük magunknak a takarítós napot. Összejövünk és zsákokkal, kesztyűkkel, jókedvvel felszerelve összeszedjük a szemetet lakókörnyezetünkben. A buszmegállónál kezdtük. Nagyon furán néztek ránk... ráadásul olyanok, akik a behajtani tilos tábla ellenére közlekedtek arra... Fura lett a világ. És egyre kevesebben vagyunk a szemétszedésre. Az ifjúságot csak nagyfiam képviselte. Büszke vagyok rá. Mert bár, ő semmit nem dob el, tényleg látszik rajta a környezettudatos nevelés, eljött és segített. Sokat beszélgettünk előtte. Tudom, hogy az igazságérzetét zavarja, hisz ő így is többet tesz. Akik meg szemetelnek pl. még piszkálják is őt. Szóval, komoly erkölcsi dilemmák ezek. Na. Amiért többek közt eljött, az, hogy szeret ezekkel a felnőttekkel lenni és tudta, hogy jó buli is lesz egyben. Az is volt. Hihetetlen, hogy miket dobálnak el az út szélére az emberek!!!! Jóket nevettünk! Délután persze szalonnasütés, beszélgetés, csocsózás.... Igaz, ezt mi kihagytuk, mert apus folyton elaludt. Egy napja jött csak haza Kínából. Megint kint volt.