horimarika

2009. szeptember 8., kedd

Ősz van...

Matyikám lefotózta amint a medence a téli álomra készült... Olyan szomorkás.

2009. szeptember 6., vasárnap

Kép most nincs. Majd csinálok... Viszont olyan hihetetlen ez a krapek! Amint kapaszkodásra alkalmas vagy nem alkalmas felületet talál, feláll! Ügyesen felül, több módon is. És tegnap óta folyamatosan totyog. Járókában feláll és óvatosan lépeget... Pakolja a kis légpárnás lábacskáit. Nagyon édes! Korai még. Nem is segítek neki ilyen műsorban. De lekötözni nem fogom.

Bezár a tengerpart...

Karcsim most bontja a medencét. Engedi le a vizet, tisztogatja.... Majd jövőre újra nyit. És akkor megígérem Gyuri, hogy telepítünk halakat, ha megígéred, hogy jössz horgászni. Cápa jó lesz?

Olyan hiányérzetem lesz majd. Ahogy itt irogatok a gépbe, pont szemben van velem a medence. Hiányozni fog. De nem baj. A terület ismét átalakul helikopter-leszállóvá és színpaddá a rockbandának... Egyébként érdekes dolog jutott eszembe. Négy éve, amikor megvettük a medencét és Karcsim először nevezte Horváth tengernek, én viccesen jegyeztem meg, hogy csak pálmafa kéne mellé... most meg van. Igaz, egy update program lefuttatása rá férne a levelekre... Majd tavasszal. Csak azért írom, hogy vegyük komolyan miket mondunk! Mert akár megvalósulhatnak a dolgok. (üveggyöngyöket akarok készíteni)

Mentsük meg a Földet!

Frappáns cím, ugye?! Tulajdonképpen Katikám blogján találtam egy idézetet. Annyira jó, akár életfilozófia is lehet... Szóval: "Mentsük meg a Földet. Csak ezt a helyet ismerem, ahol csokit lehet venni."

Mostanában nem voltam túl hűséges olvasóimhoz. Egy csomó mentségem, kifogásom van. De inkább eseményeknek hívom őket és elmesélek párat... Egyébként rájöttem, hogy több olvasóm van, mint gondoltam. Néhány blogon láttam olvasószámlálót, meg térkepet, hogy honnan olvassák őket.... hát, nekem nem sikerült ilyent alkalmaznom. Tudja valaki, hogy lehet?

Egyébként a sok olvasó nagyobb felelősséget jelent. Tehát, igyekszem rendesebben írni... Nem ígérem, csak tervezem.

Szóval. Sajnos hugim kórházba került. Pedig még nem nagyon kéne neki.... csak a 28. héten tartanak a babussal. Mindenki drukkoljon, hogy rendben menjenek a dolgok! Tehát az új programom egyike volt a kórház. A másik, ami szorosan idetartozik, az, hogy Vivikét -hugim lánykája- egy napig vendégül láthattuk, vigyázhattunk rá. Nagyon jó fej. De anya nélkül olyan anyátlan mindenki!

Aztán volt még gyöngyikézős-csajos buli is. Ez nem pontosan úgy sikerült, ahogy elterveztem. Ekkor kellett a kislányra vigyázni. Ettől felborult a fejemben sokminden. Pl. csodaszép pohárkrémeket csináltam -vaníliásat, kapuccinóst, csokimousse-t- és ez mind jól a hűtőben maradt. (Azóta megettük. Finom volt mind. + 1 kg...) Egyszer talán eszembe jutott kínálni és annyi... Pedig nagyon jó kis csapat jött össze. Gabit már nagyon régen láttam és annyira örültem neki!!! És köszönöm neki az ajándékokat és a virágot. Ő volt az első, aki idén névnapon felköszöntött. Zsófinak volt egyedül eszében, hogy fényképezőgépet kapjon elő. Dokumentált is mindent. Nekem egy fotóm sincs. De majd küldd, ugye? Kicsit késve Anikó is befutott. Őt is nagyon bírom. Olyan dolgokat lát bennem, amiket szeretnék, ha meglenne... És fűztünk. Szépeket és nem is keveset. Viseljétek egészséggel és büszkén az elkészült ékszereket! Ilyen másoknak nincs! Köszönöm, hogy eljöttetek!

Persze, ilyenkor romlott el az autó is....